2008. november 28., péntek

Pénzügyi alapok minden korosztálynak

Általános- és középiskolában megtanultuk a káposztalepke fejlődését, a periódusos rendszert, és azt is, hogy nem szabad, viszont izgalmas dolog padba vésni a lányok nevét. Mégis van valami fontos, ami kimaradt. Természetesen nem mindenhol van ez így. Vannak helyek, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az alapvető pénzügyi szabályok oktatására a megfelelő időben. Ez a legegyszerűbb befektetés, amit egy ország vezetése a nemzete érdekében megtehet. Van mit bepótolni!
Igazándiból már jóval előbb, de miután elhagyja az ember az iskolapadot az első munkába állásával elkezdi a pénzügyeit kezelni, úgy ahogy azt látta a szüleitől, vagy ahogyan gondolja, gyakran inkább rábízzák a szerencsére a dolgot, hiszen az biztos jobban ért hozzá. A jó hírem az, hogy nem kell a szerencsére bíznia magát az embernek, hanem alakíthatja a szerencséjét mindenki maga. Ismeritek a mondást?
Tehát az első dolog, amivel számolni kell, az a munkajövedelem. Hogy ez kinek milyen formában, és hány ilyen van, az más és más. Most kezeljük egyként. Ehhez a bevételhez igazodik az életvitel, életszínvonal. A házi pénztár legfontosabb aranyszabálya, hogy GONDOLJ A JÖVŐRE! Az ember olyan állat, amelyik nem szívesen költ kevesebbet, mint korábban. Mivel ez később sem lesz másképp, sokkal jobb, ha ezzel már az elején tisztába kerül mindenki. Így meg kell teremteni a holnapi és a holnaputáni fejlődésnek ami jár. És hogy nagymértékben csökkentsük az esélyét annak, hogy bajba kerüljünk, elsőként megteremtjük a vésztartalékokat. Például egészségügyi vésztartalék, munkahelyváltási vésztartalék, ez is, mint sok minden, mindenkinél más.
A vésztartalékokat olyan helyre kell tenni, ahol szükség esetén könnyen hozzá lehet férni, és az értékét megőrzi, tehát az infláció nem értékteleníti el. Mivel ez semmi képen sem befektetés, nem is így kell kezelni, erre nem szabad használni kockázatos eszközöket. Majd amikor ez megvan, „elfelejteni”, bízni benne, hogy soha nem lesz rá szükség. Egyébként bizonyított, hogy pusztán a vésztartalékok megléte csökkenti az esélyét, hogy szükség legyen rájuk.
Hogyan kell félretenni?
Akinek van jövedelme, az tud félretenni. Vannak, akik ezt szeretik tagadni, pedig igaz. Egy minimál bérből élő a jövedelmének kisebb százalékát tudja megtakarítani, mint aki a jövedelme feléből is fedezni tudja a kiadásait. Meg kell találni azt a mértéket, ami lehetőségekkel és igényekkel arányban áll. Átlagos mérték a 10%. Tehát a jövedelem 10%-át félretesszük, és a többivel kell gazdálkodni. Ez a 90% az emberek többségénél pont úgy beosztható a mindennapokra, mint a 100%. Ez a tíz százalék biztosítani fogja a nyugodt, és folyamatosan egyre gazdagabb életet. A megtakarítás ezzel a szokással folyamatosan duzzad, és szép lassan elkezdi magát gyarapítani, míg egy szép napon azt vesszük észre, hogy az évek alatt félretett pénzünk hozamai magasabbak, mint a munkajövedelmünk. Ezeknek a megtakarításoknak a helye értékpírokban van (állampapír, kötvények, részvények, értékpapír alapú -nemesfémek, -ingatlanok, a sor hosszú). Ez azért fontos, mert ezek vonnak el az embertől a legkevesebb energiát, és akármilyen alacsony összeghez lehet megfelelő eszközt találni. Egy lakást nem lehet szobáról szobára megvásárolni, és eladni sem. Tudom, szeretjük látni, megcsodálni a vagyonunkat, és ez papír formában nem olyan. Na ez az, amikor az érzelmeink befolyásolják azokat a döntéseket, amiket racionálisan kellene meghozni.
Amikor rendelkezünk felhalmozott tőkével, aminek a hozamaiból is megfelelő színvonalú életet lehet biztosítani, olyankor kerül az ember igazi biztonságba. Ezt a tőkét mindenki fel tudja építeni, és természetessé kell, hogy váljon mindenkibe az érzés, hogy folyamatban van ennek a felépítése. Akinek még nincs, annak el kell kezdeni!
Amikor ez megvan:
Jöhet a következő lépés, lehet tőzsdézni, vagy ingatlanba fektetni. De ügyelni rá, hogy az a tőke, aminek a hozamaiból meg lehet élni, ne sérüljön. Legfeljebb a hozamokat lehet tovább vinni. Az ingatlan befektetés hazánkban nagyon népszerű befektetési forma. Azonban fontos figyelembe venni az ingatlanokkal járó folyamatos költségeket és kötelezettségeket. Ekkor lehet reáliákat vásárolni, nagy értékű ékszereket, műtárgyakat, ezek rendszerint ultra-hosszútávú befektetések.

(nagyításért katt a pépre)

I. zseb: Ezzel mindenki rendelkezik aki dolgozik. A sorrend a lényeg! Ne azt tedd félre, ami marad, hanem azzal gazdálkodj, ami a bizonyos félretett százalékod után marad!

II. zseb: Mindenkinek szüksége van rá, és mindenkinek van lehetősége felépíteni, mégis kevesen rendelkezünk vele. A korodnak, céljaidnak és életkörülményeidnek megfelelően kell összeállítani az értékpapírokat. Érdemes szakember segítségét kérned.

III. zseb: Ennek a mértéke is nagymértékben változik. A véleményem szerint nem kell, hogy mindenkinek célja legyen a különösen nagy vagyon felhalmozása. Egy tapasztalatomat fűzném hozzá: Mivel nálunk nem tanulták meg az emberek az alapvető pénzügyi szabályokat, ezért nagyon gyakran, elsősorban a vállalkozók, a II. zsebet kihagyva rendezik az életüket, ami nagy hiba!

A fő probléma az a szemlélet, ami rajta ül az embereken. A többség hajlamos azt gondolni, hogy komoly tőkéje csak vállalkozóknak, politikusoknak, vagy kivételes helyzetben lévő embereknek lehet. Vagy, hogy jókor jó helyen kell lenni, ahhoz, hogy kijusson valami. Azok nagy részénél, akik rendelkeznek nagyobb tőkével, teljesen hiányzik a II. zseb, ami a legfontosabb. Van több ingatlan ékszer, Renoir, akár jacht is, de ha a fő bevételi forrás megszűnik, már nem lesznek képesek fenntartani mindazt, amit eddig felépítettek. Ettől elindulnak egy lejtőn, amit követ a teljes anyagi csőd, rossz egészség, családi bajok stb… Ez nem ritka! És ennek az az oka, hogy soha senki nem tanította meg az alapvető házi pénzügyi szabályokra.
Pedig a helyzet az, hogy bárki képes a jövedelméhez képest komoly vagyont felépíteni. Azt gondolom, hogy néha könnyebb a kifogások mögé bújni, mint elkezdeni valamit, ami egyébként egyáltalán nem megerőltető, ha szakszerűen van megtervezve.
Talán ez az a svájci titok: Nyugodtan élni, élvezni a gyümölcsét az elmúlt évtizedeknek, és gondoskodni az előttünk álló évtizedekről.
Ezek a sorok nem Svájcról szólnak, sokkal inkább arról a nagyszerű szemléletről, amit egy perc alatt átlehet venni, és semmi féle szerzői jog nem védi. Annál inkább jár hozzá kiegyensúlyozottság, kapkodásmentes egészséges élet!
A munkám során annak örülök a legjobban, amikor a biztos jövő megteremtéséhez segíthetem hozzá ügyfeleimet, barátaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szólj hozzá!